Zoli, miután szépen lassan kezdte megszokni, hogy egy szinten vagyunk, újra örömmel vett részt a közös játékainkban. Ekkor már együtt jártunk focizni is, igaz, mindig igyekeztem másik csapatba kerülni, mint ő.
   Viszont azt éreztem, hogy minden közös faszverés alkalmával közelebb kerül hozzám. Kezdte előszeretettel nézni, ahogy elélvezek, sőt már úgy volt vele, hogy ugyanakkor akart elmenni, mint amikor én.
   Arra élvezett el, hogy én elélveztem.
   Lassú időszaknak tűnt ez, nem is tudom igazán összerakni a darabokat, nem emlékszem tisztán, mikor fogta meg először a farkam, vagy egyáltalán ő fogta meg az enyémet, vagy én az övét. A lényeg, hogy egy idő után egymásnak vertük.
   Arra viszont emlékszem, hogy két ujjal fogtam meg a farkát, és nagyon furcsa volt az enyémhez képest. Kicsi és leginkább egy darab csonthoz hasonlítható. Semmi puhaság, semmi lágyság, csak maga a töpörödött keménység.
   Általában állva csináltuk, és miközben elélvezett, furcsán rángatóztak a lábai. Az arcát nem láttam, mert mindig mögötte voltam, a jobb kezemmel segítettem neki. Miután végzett, cseréltünk. A sorrend végül is mindegy volt. Ő is mögém állt, és azt kell mondjam, finom keze volt, ugyanis egészen marokra fogta a farkam, nem úgy mint én az övét.
   Az egyik ilyen alkalommal éppen én álltam hátul, és hozzáértem a seggéhez, de csak ruhán keresztül. Mindenesetre a dörzsölődéstől kemény lettem én is, és addig-addig dörzsöltem, míg végül szabályos, ritmikus mozdulatokká nem fejlődött a mozgásom.
   Vertem a faszát, és úgy határoztam, hogy lehúzom a nadrágját, közben pedig elővettem a saját farkamat. Beillesztettem finoman a seggvágásba, és ott kezdtem ugyanúgy mozogni, mint az előbb. Közben Zoli elélvezett, cseréltünk. Rögtön azzal kezdte, hogy lehúzta az én nadrágomat, és érezni kezdtem, hogy újra keményedik. Ugyanúgy csinálta, ahogy én az előbb, végül én a földre, ő meg a seggemre élvezett. Szépen fokozatosan alakítottuk ki ezt a technikát, ügyelve arra, hogy soha ne vegyük birtokba a másik segglyukát.  
   Csináltuk mindenhol, ahol lehetett. Kimentünk elhagyatott erdőkbe, roncstelepekre, és persze, otthon is. Mert mindenhol jó volt.
   A foci is egész jól ment, de Zoli egyre jobban felidegesített a meccsek közben. Állandóan csalni akart, és mivel általában ellenem volt, ez engem rendkívül felbaszott. Aztán odáig fajult a dolog, hogy összevertem, mint a szart, ő meg rohant haza, kurvaanyázott, bazmegolt és sírt.
   Másnap aztán ismét egymás faszát vertük, pedig kezdtem undorodni tőle. Vékony, csontos, eszméletlenül rusnya volt az arca, és iszonyatos, magas hangon beszélt. Visszataszítónak éreztem minden egyes együttlét után. De imádtam a meleg kezét, sőt a száját is imádtam. Nem egyszer fordult elő, hogy leszopott. Én viszont ezt sohasem viszonoztam. Erre nem voltam képes, hiába győzködött, hiába mutatta, hogyan kell csinálni, nem voltam rá hajlandó.
   Én seggbe akartam baszni.
   És seggbe is basztam.
   Végig azt hajtogatta, hogy ne merjek beleélvezni. Nehogy belém élvezz, bazmeg, nehogy, ezt nyomta folyamatosan. Én meg szartam rá, szinte azt sem hallottam mit beszél, csak basztam, ahogy tudtam, ő meg egyre hangosabb volt, de az sem érdekelt, hogy fáj neki. Egyszerűen akartam, hogy az a szűk segg kiszívja az összes gecit a farkamból.
   Végül beleélveztem. Ezen ő rendkívüli módon kiakadt, hogy mi a faszt képzelek én, hülye buzi, és az ujjával próbálta kipiszkálni a gecit a saját seggéből. Álltam ott, néztem azt az undorító segget, ahogy folyik ki belőle az az undorító lötty, és úgy döntöttem, többet nem nyúlok ehhez a csoffadványhoz.
   Ehhez többet nem.